Didier Yves Drogba Tébily (Abidjan, 1978. március 11. – ) elefántcsontparti labdarúgó. Jelenleg az angol élvonalbeli Chelsea F.C.-ben játszik, az angol Premier League egyik legsikeresebb klubjában.
Didier hazájában, a "Drogba" név az 1 literes söröskancsó szinonimájává vált, utalva az elefántcsontparti játékos erős combjára és erős rúgására. [1] [2] [3].
Élete
1978. március 11-én született Abidjanban. Didier Drogba gyermekkorát a szülőhazájában Elefántcsontparton töltötte majd Franciaországba költözött. 'Tito', ahogy családja és barátai hívták, először ötéves korában hagyta el szülőhazáját. A Bretagne-i Brestbe utazott, ahol nagybátyja, Michael Goba, volt profi labdarúgó várta. Drogba három évet töltött a nagybátyjánál. Brestben, Angoulêmeben és Dunkerqe-ben is élt, mielőtt hazatért.
Mivel hazájában a gazdasági állapotok tovább romlottak, Drogba újra nagybátyjához költözött Dunkerque-be, de kamaszként elköltözött nagybátyjától Franciaország más részére. Ekkor kezdett el futballozni. 1991-ben Didier szülei szintén Franciaországba utaztak, először Vannes-ben, majd 1993-ban Párizs külvárosában, Antony-ben telepedtek le. Amikor Drogba 15 éves volt újraegyesült a családja. 18 éves korában leszerződött Levallois-sal, amit később fel is juttatott saját osztályából a National 2-be, a francia negyedosztályba.
Didier egy Alla nevű Mali-i nőt vett feleségül, akivel Párizsban találkozott. Három gyerekük született. Legidősebb fiuk, Isaac kedvenc játékosa Thierry Henry, ezért a fiú gyakran Arsenal mezt visel.
Pályafutása
Le Mans és Guingamp
Drogba 19 évesen, 1998-ban aláírt a Le Mans-hoz, amely ekkor a Ligue 2-ben játszott. Miután elérte, hogy profi szerződést kapjon, már első szezonjában ismertté vált, hét gólt lőtt. A következő két szezonban hosszan tartó sérülése volt, ennek ellenére nagy lehetőség állt előtte, az En Avant Guingamp-pal tárgyalásokat folytathatott, majd 24 évesen,2002-ben a Ligue 1-ig feljutott a csapattal. Drogba másfél szezont töltött a Guingampnál, első meccsén megszerezte az edzője, Guy Lacombe bizalmát. Egyetlen a klubbal töltött szezonjában Drogba tizenhét gólt lőtt és ezzel a hetedik helyre juttatta csapatát, ami az eddigi legjobb helyezés volt a Guingamp történetében. Ekkor Franciaország egyik legnagyobb klubja, az Olympique de Marseille is szerződtetni akarta.
Olympique de Marseille
Didier Drogba (balra) ekkor már az Olympique Marseille csapatában
A Marseilleben eleinte vitái voltak, Alain Perrinnel, aki megszerezte Drogbát a Guingamptól, de Perrint nem sokkal később José Anigora leváltotta. Mindezek ellenére Drogba egyenletes teljesítményt nyújtott, 19 gólt lőtt és megnyerte az Év Francia játékosa díjat. A szezon Bajnokok Ligájában 5 gólt lőtt, az UEFA Kupában pedig újabb 6-ot, így a szezonban összesen 29-et. Az UEFA-kupában már a kezében érezhette az érmet, azonban a döntőben a Marseille vereséget szenvedett a Valenciától. Jó teljesítménye miatt ismét a nagyobb klubok figyelmének középpontjába került. Játéka legfigyelemreméltóbb az UEFA kupában a Liverpool elleni (gólt lőtt az Anfielden, és a visszavágón) és a Newcastle elleni mérkőzéseken (két gólt lőtt az egyiket szögletből) volt. A szezon végén a Chelseahez igazolt. A klub 24 millió fontot adott érte, ami rekordösszegnek számított a klub történetében, egészen Andrij Sevcsenko érkezéséig, akit körülbelül 30 millió fontért szerződtettek 2006 nyarán. Drogba még ekkor is nagy tiszteletnek örvendett Marseilleben. A Stade Velodrome lelátóin továbbra is az ő nevét kántálták. Drogba Olympique de Marseille-mezét ki is állították a Marseille-i bazilikában [4], a Notre-Dame de la Garde-ban, miután a játékos az UEFA kupát megelőzően odament.
Chelsea F.C
2004-05
2004 júliusában írt alá a Chelsea-hez. Drogba jól alkalmazkodott a Premier League-hez, gólt szerzett a harmadik mérkőzésén egy fejessel a Crystal Palace ellen. A szezonja félbeszakadt, amikor egy izom meghúzódott a hasában a Liverpool elleni mérkőzésen, amely miatt két hónapig nem tudott játszani. Ennek ellenére ő örvendhetett a második legjobb gólátlag/perc mutatónak a Premier League-ben Thierry Henry után. A Chelsea-ben 40 mérkőzésen 16 gólt szerzett az első szezonjában (10-et a Premiershipben, 5-öt a Bajnokok Ligájában, és 1-et a Carling Kupa döntőjében), de számos kritikát kapott viselkedése miatt.
A szezon nagyon sikeresnek bizonyult a Chelsea számára. Megnyerték a Premiershipet, másodszor is Anglia topligájának bajnokai lettek 50 év után, és a Carling Kupában, Drogba góljával a hosszabbításban 3-2-re nyertek a Liverpool ellen a Millennium Stadionban. Fontos szerepet játszott a Bajnokok Ligája elődöntőjébe jutásban, ahol gólt lőtt excsapatának, a Marseille ősi riválisának, a Paris Saint-Germain-nek és újabb két gólt szerzett mindkét lábával a negyeddöntőben a Bayern München ellen.
2005-06
Drogba a Chelseaben gólöröm közben
Drogba nagyszerűen kezdte a 2005-06-os szezont, két gólt lőtt a Community Shield-en az Arsenal elleni győzelmükkor. Mindkét gólnál Drogba könyörtelenül kihasználta a fiatal svájci védő, Philippe Senderos hibáját. A teljesítménye alapján a mérkőzés emberévé választották a két 4-1-es győzelem után. Egyik a Liverpool ellen az Anfielden, ahol mindegyik gólból kivette a részét, a másik pedig a West Ham United ellen, ahol az első gólt ő lőtte, a másodikat pedig Hernán Crespo-nak adta, és kitűnően is játszott.
Drogbát csalással vádolták a Manchester City elleni 2-0-s találkozó idején, a 2005-06-os szezon alatt. Látszott, hogy a kezével irányította a labdát a kapuba a második gólja előtt. A mérkőzésről nyilatkozott a BBC-nek, és beismerte, hogy kézzel ért a labdába és látszólag bevallotta, hogy csalt, azt mondta, "néha lebukok, néha nem" de azonnal visszavonta a megjegyzését: "Nem buktam le, játszottam a saját játékomat." [5]
A Chelsea meg akarta védeni a bajnoki címét, így kétszer olyan keményen küzdöttek, hogy másodszor is megnyerjék az Angol Premier League-t két egymást követő évben. Végül Drogba adta a legtöbb gólpasszot a Premier League-ben, 11 gólpasszal lett a legjobb ebben a mutatóban. Újra 16-szor talált be a szezonban (12-szer a Premiershipben, 2-szer a Community Shield-ben, 1-szer a Bajnokok Ligájában és 1-szer az FA kupában.)
2006. június 11-én, Drogba, elárulta az angol sajtónak, hogy egyszer vissza akar térni a Marseille-hez, de elmondta, hogy kész meghosszabbítani a szerződését a Chelsea-nél és hogy örömmel játszana új csapattársaival Michael Ballackkal, Andrij Sevcsenkoval, Salomon Kalouval és John Obi Mikellel.
Csatártársa Hernán Crespo és a szélső Damien Duff távozott, és a vezetőedző Mourinho a 4-4-2-es formációt váltotta 4-3-3-ra. Míg az előző két szezonban egyedül volt támadó, Drogba helye stabil maradt az elkövetkező szezonban is, de új csatártársa, Andrij Sevcsenko mellett játszhatott.
2006-07
Miután Damien Duff a Newcastle United-hez távozott, Drogba a 15-ös számú mezt, amelyet a Chelsea-nél 2004 óta viselt, leváltotta a Duff által szabaddá tett 11-es számú mezre. A szezonban Drogba saját legnagyobb sikerét érte el, 33 gólt lőtt összesen (többet, mint az előző két szezont együtt véve), 20 góllal lett a Premier League aranycipőse. [6] Így Kerry Dixon (1984-85-ös szezon) óta ő az első játékos a Chelsea-ben aki a 30 gólt elérte egy szezonban. A 33 góljából, 20-at a Premier League-ben, 6-ot a Bajnokok Ligájában, 3-mat az FA Kupában és 4-et a Carling Kupában (Ligakupa) szerzett.
Legszebb pillanatai közé tartozik a büntetőterületen kívüli győztes góljai a Liverpool, Everton és az FC Barcelona ellen. A Barcelona ellen a 93. percben egyenlített a Camp Nou-ban. A Carling Kupa döntőjében mindkét Chelsea gólt ő lőtte az Arsenal elleni győztes mérkőzésen. Kétszer mesterhármast szerzett; egyszer a Watford ellen, egyszer pedig a Levszki Szófia ellen a Bajnokok Ligájában, mely a Chelsea első mesterhármasa volt az európai sorozatban Gianluca Vialli óta, aki 1997-ben a Kupagyőztesek Európa Kupájában szerezte mesterhármasát. A szezon utolsó mérkőzésén, győztes gólt lőtt a Manchester United ellen az új Wembley első FA Kupa döntőjében.
2007 januárjában Drogba az Év Elefántcsontparti Játékosa volt, megelőzve ellenfeleit, mint pl. a Lille-ben játszó Kader Keitát, a Lens játékosát Aruna Dindane-t, és az Arsenalos Kolo Toure-t. Márciusban megválasztották az Év Afrikai Játékosává pályafutása során először, megelőzve a kameruni válogatott és a Barcelona játékosát Samuel Eto'o-t valamint a Chelsea-ben szereplő csapattársát, a ghánai Michael Essien-t. [7] A szezonbeli teljesítményét látván beválasztották az év Premier League Álomcsapatába és második lett az Év Premier League Játékosa szavazásán Cristiano Ronaldo után.[8]
2007 márciusában Drogba fiatalabbik testvére Joёl megpróbálkozott berobbani az angol futballba, az Angol Liga 1-es klubbal, a Leyton Orient-tel tárgyalt. Azonban a tárgyalás sikertelennek bizonyult.
2007-08
Drogba a következő szezonban is tartotta a 2006-07-es nagyszerű formáját. Mivel Drogba sérült volt, végignézte, ahogy csapata elveszti a Community Shieldet a Premier League címvédője a Manchester United ellen, a szezonban a Chelsea első bajnoki mérkőzésén, a Birmingham City ellen szintén csereként szerepelt. Ebben a szezonban a Chelsea-ben, első gólját a Reading elleni mérkőzésen, Frank Lampard egyenlítőgólja után lőtte. A Portsmouth elleni mérkőzésen ő nem, csak Frank Lampard tudott egy győztes találatot szerezni. Szintén győztes gólt lőtt a Valencia elleni, 2-1-es nagyszerű győzelem során, ráadásul a Mestalla stadionban, a Bajnokok Ligájában.
Drogba könnyek közt élte meg, amikor az előző menedzser, José Mourinho bejelentette a Chelsea edzőpályájáról való távozását, amely a klubbal való közös megegyezés alapján történt, majd játékosaitól elköszönt. A játékos ezután azt nyilatkozta a France Football Magazine-nak, hogy el akarja hagyni a csapatot. Drogbát ezen kijelentése után több európai klubbal is szóba hozták, többek közt az A.C. Milannal, a Real Madriddal és a Barcelonával.[9]
2007. szeptember 28-án, a Fulham elleni mérkőzésen a keretet újabb megrázkódtatás érte, mikor Didier Drogbát második sárgalapja után a játékvezető kiállította. Egy bajnoki mérkőzésre eltiltották, ezért a Chelsea következő mérkőzését 2007. október 7-én, a Bolton ellen, kénytelen volt kihagyni. "Amíg a Kékek szerelésében lépek pályára, a legjobbamat adom. Minden egyes meccsen." -nyilatkozta Drogba, miután bejelentette távozási szándékát. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy október 20-án a Middlesbrough ellen, október 24-én a Schalke 04 ellen a BL-ben, majd október 27-én a Manchester City ellen kétszer talált be a kapuba. A gólszerzést folytatta november 11-én: az Everton ellen az ő jóvoltából szerzett vezetést a csapat, viszont a végeredmény 1–1 lett. A Bajnokok Ligájában november 28-án duplázott a Rosenborg ellen, a mérkőzést a Chelsea nyerte idegenben 4–0-ra.
Ezt követően egy edzésen megsérült, és térdműtéten kellett átesnie. Emiatt 4 hetet hagyott ki, és ezzel együtt három fontos mérkőzést: a Valencia, az Arsenal és a Liverpool ellen. A Queens Park Rangers elleni FA Kupa meccsre tért vissza, ahol 30 percet játszott. Ez volt a legutolsó mérkőzése, mielőtt elutazott az Afrikai nemzetek kupájára.
Drogba gólt lőtt a Ligakupa döntőjében a Wembley stadionban 2008. február 24-én a Tottenham Hotspur ellen, a kupa azonban az ellenfélé lett, miután Dimitar Berbatov és Jonathan Woodgate is betalált a Chelsea hálójába. Március 23-án az Arsenal ellen az ő duplájával fordított a csapata hazai pályán a bajnokságban. Ezzel a Chelsea a második lett a tabellán, 5 ponttal lemaradva az első Manchester United-től.
A Chelsea ebben az évben Didier vezérletével eljutott a Bajnokok ligája döntőjébe ahol szintén (a bajnoksághoz és az angol szuperkupához hasonlóan) csak a Manchester United volt jobb a "kékeknél". A döntőben tizenegyesek döntöttek, ahol Drogba már nem volt a pályán, mivel a hosszabbítás 116. percében egy Nemanja Vidic ellen elkövetett szabálytalanságot (arcon ütötte a szerb védőt) piros lappal büntette és kiállította a mérkőzést vezető szlovák Lubos Michel.
Válogatottként
Didier Drogba a nemzeti válogatottban
Drogba elefántcsontparti nemzetiségű és segítette csapatát kvalifikálni Elefántcsontpart történelmében először, a Világbajnokság döntő küzdelmeibe a 2006-os Németországi világbajnokságon. Először 2002. szeptember 9-én lett válogatottja tagja, a Dél-Afrika elleni mérkőzésen (0-0). Az első gólját az "Elefántoknál" 2003. február 2-án lőtte Kamerunnak (3-0-s győzelem). A kilenc selejtező mérkőzés során kilenc gólt lőtt – statisztikája rekord a nemzeti futballjukban. 2005 februárjában megszavazták Samuel Eto'o után az év Afrikai labdarúgójává. 24-szer talált be 34 mérkőzésen, 2006. június 17-ig.
2006 februárjában, Drogba az elefántcsontparti válogatott csapatkapitánya lett és másodszor jutottak el az Afrikai Nemzetek Kupájának döntőjéig. A Nigéria elleni elődöntőben Drogba szerezte az egyetlen gólt, a negyeddöntőben pedig büntetőpárbajban 12-11-re legyőzték Kamerunt. Azonban a döntőt elvesztették Egyiptom ellen, 0-0-s döntetlen után tizenegyesekkel kaptak ki 4-2-re, ahol Drogba kihagyta a tizenegyest.
A 2006-os világbajnokságon Elefántcsontpartot a "halálcsoportba" sorsolták, ahol Szerbia és Montenegróval, Hollandiával és Argentínával került össze. 2006. június 10-én, Drogba belőtte pályafutása és országa történetének első világbajnoki találatát Argentína ellen, de csapata kikapott 2-1-re. A mérkőzés utáni sajtókonferencián, Drogba dicsérte csapattársait a jó csapatmunkáért (különösen Bakari Kone-t és Didier Zokora-t), de hangsúlyozta, hogy csapattársainak dolgozni kell a hibák kiküszöböléséért és szervezettebbnek kell lenni. "Nagy a különbség köztünk, Argentína egy nagy csapat, mi pedig egy kis csapat vagyunk," mondta Drogba, "A kis csapatok fizetnek, ha hibáznak a nagy csapatok ellen. Ha olyan ellenfelekkel játszol, mint Argentína, akkor ha elkövetsz egy kis hibát, azért fizetned kell."
Elefántcsontpart kiesett a következő mérkőzésen a világbajnokságból, 1-2-es vereséget szenvedtek Hollandiától, de 0-2-ről fordítva legyőzték Szerbia és Montenegrót 3-2-re az utolsó mérkőzésükön, ahol Drogba az oldalvonalon kívülről figyelte a játékot, kiállítását követően. Drogba féktelenül ünnepelt elefántcsontparti csapattársaival és alig várta a végső sípszót. Később nyilatkozott a német televíziónak, hogy "roppantul büszke" csapattársaira, és úgy érzi ez a csapat Afrika büszkesége, különösen a megmutatkozó határozottsága miatt és tagadták, hogy elfogadták a vereséget.
2007 februárjában, Drogbát kinevezték az ENSZ nagykövetének. [10]
A 2008-as afrikai nemzetek kupája selejtezőjén Drogba csapatával elsőként jutott tovább csoportjukból. Első mérkőzésükön Gabon ellen otthon 5-0-ra győztek, majd Madagaszkárt idegenben 3-0-ra verték. A 2007. június 3-án Bouakében megrendezett Madagaszkár elleni mérkőzésen, Elefántcsontpart otthon, 5-0-ra ütötte ki ellenfelét, ahol Drogba lőtte az ötödik gólt a 90. percben. Elefántcsontpart utolsó mérkőzésén 0-0-s döntetlent ért el a Gaboni válogatott ellen.
Elefántcsontpart az Afrikai Nemzetek Kupáján csoportjából százszázalékosan jutott tovább. A csoportmérkőzések során Drogba két gólt is szerzett, előbb Benin ellen szerezte meg a vezetést, majd következő mérkőzésükün Mali ellen is betalált. A negyeddöntőben a Guinea elleni 5-0-s sikerben egy góllal vette ki a részét. Az elődöntőben Egyiptommal került össze csapata, ahol meglepetésre 4-1-es súlyos vereséget szenvedtek, Drogba szintúgy nem volt eredményes, akárcsak a harmadik helyért folyó küzdelemben, Ghána ellen, ahol idegtépő izgalmak között Ghána, a félidei 2-1-es eredményt, 4-2-re megfordította. Elefántcsontpart így negyedik helyen végzett a 2008-as afrikai nemzetek kupáján. A sorozatot a címvédő Egyiptom nyerte, miután a döntőben 1-0-ra győzték le Kamerunt. A kupa során Drogba 3 gólt tudott szerezni.
Karrierje statisztikái
| Klub |
Szezon |
Hazai bajnokság |
Hazai kupa |
Európa |
Összesen |
| Meccs |
Gól |
Passz |
Meccs |
Gól |
Passz |
Meccs |
Gól |
Passz |
Meccs |
Gól |
Passz |
| Le Mans |
1998–99 |
2 |
0 |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
| 1999–00 |
30 |
7 |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
| 2000–01 |
11 |
0 |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
| 2001–02 |
21 |
5 |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
| Összesen |
64 |
12 |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
| Guingamp |
2001–02 |
11 |
3 |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
| 2002–03 |
34 |
17 |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
| Total |
45 |
20 |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
? |
| Marseille |
2003–04 |
35 |
18 |
? |
? |
? |
? |
? |
11 |
? |
? |
? |
? |
| Összesen |
35 |
19 |
? |
? |
? |
? |
? |
11 |
? |
? |
? |
? |
| Chelsea |
2004–05 |
26 |
10 |
5 |
6 |
1 |
? |
9 |
5 |
1 |
41 |
16 |
? |
| 2005–06 |
29 |
12 |
11 |
4 |
1 |
? |
7 |
1 |
0 |
40 |
14 |
? |
| 2006–07 |
36 |
20 |
4 |
11 |
7 |
? |
13 |
6 |
1 |
60 |
33 |
? |
| 2007–08 |
17 |
8 |
1 |
2 |
1 |
? |
10 |
6 |
0 |
29 |
15 |
? |
| Összesen |
108 |
50 |
21 |
23 |
10 |
? |
39 |
18 |
2 |
170 |
78 |
? |
| Karrierjében összesen |
252 |
101 |
? |
23 |
10 |
? |
46 |
25 |
? |
? |
? |
? |
Sikerei
Chelsea
Egyéni díjak
- A szezon Francia Ligue 1 játékosa (2004)
- Az UEFA-kupa legjobb góllövője (2004)
- Az év elefántcsontparti játékosa (2006)
- Az év afrikai labdarúgója: 1 (2006-07)
- Anglia aranycipőse: 1 (2006-07)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
